A múltkor még a minusz fokoktól tartottam, ennek ellenére úgy néz ki, hogy Marosvásárhelyen lassan beköszönt a tavasz...

Azt mondják, aki lelassul, időt nyer. Hát én akkor nagyon sok időt veszítek, mert nincs lehetőségem lelassulni. Amikor a kollegáimmal is beszélgetek, rá-rápillantok lopva az órámra, pedig tudom, hogy észreveszik! Apropó óra, ezt a sportórát, amit három éve hordok, a lányomtól kaptam, és talán ez az egyetlen tárgy, no meg a sisak, amely sportfelszerelésnek számíthat. Amúgy "rendes" utcai ruhában bicajozok, csak mindig ügyelek arra, hogy a nadrágom kényelmes legyen, ne szorítson, engedje a mozgást, és a kabátom  ujjai se korlátozzák a kezeimet. És ezen a képen sajnos nem látszik, de itt is viselem azt a kötött gyapjúszoknyát, amely néha kilóg a kabátom alól, és amely eredetileg nem is szoknya volt, hanem sál, és a turkálóból vásároltam. Ez véd legjobban a felfázástól. Kicsit komikus, mert van egy "uszálya" is, de ahogy valahova megérkeztem, igyekszem gyorsan a mosdóban levetni. Az egészségügyi maszkot eredetileg a rádió poros régi szalagjainak rendszerezésére használtam, de a tegnap rájöttem, hogy biciklizés közben is egész jó szolgálatot tesz!

Az utak sa-jnos a városban mondhatni kissé elhanyagolt állapotban vannak. Főleg ilyenkor tavasz kezdetén a kátyuk kiújúlnak, és van olyan is, amelynek az átmérője már annyira nagy, hogy ki se tudom kerülni, mert a hátam mögött az autók nem lassítanak le, és nem várják meg, hogy én ott előttük kerülgessem a gödröket. Egy ilyen bemélyedés pont a Maros-híd előtt van, és nem elég, hogy felfele kell tekerni, még ilyenszerű akadályokba is beleütközik az ember. Különben majdnem mindig ugyanazon az útvonalon megyek, és már minden kitüremkedést és bemélyedést behunyt szemmel ismerek, ahogy a kutyáim az erdőben a fákat. Sok sofőr kivan a bringásokra, hogy miért nem közlekednek az út szélén, hát pont azért, mert a széle az úttestnek szokott a legrosszabb állapotban lenni!

Ez a Maros-híd - csak amiútán átjöttem rajta, csak azután tudom lefotózni. De ígérem, hamarosan vásárolok egy kamerát, mert sok komikus helyzetet meg lehet örökíteni útközben egy sisakon viselt kamerával.

Sokszor gondolkodom azon is, hogy jó volna egy kerekasztalt szervezni bringások és autósok részére, és egy jó moderátor is kellene, hogy hajba ne kapjunk! Egy ideig lejegyeztem, hogy mit szeretnék az autóvezetőknek felróni, de most már annyi minden felgyűlt, hogy már nem is tartom számba. A tegnap például, hogy hosszabb ideig tartson az utam, kerülőúton mentem hazafelé, és van egy elég egyszerű körforgalom a Novi 7 negyedben (Ez November 7-re utal, igen, jól sejtitek, kommunista örökség, és 89 után mégsem változtattak a néven, úgy tűnik, megúszta a demokráciát!), kétsávos, de elsőre nem tűnik problémásnak. Persze, a kerékpáros mindig a szélső sávon megy, és én is ezt tettem most is: úgy hajtottam be a körforgalomba, hogy a szélen maradtam, és a bal oldalamon lévő autó szinte elütött, amikor kihajtott az első kijáratnál, velem ellentétben, akinek még két kijáratot benne kellett maradnom, így hát enyhén szólva konfliktusba keveredtünk egymással. Én le kellett fékezzek, meg is álltam, hogy ő az orrom előtt kihajtson, ami neki egészen magától érthetődőnek tűnt, mintha én nem is léteztem volna! Na ilyen esetben is jóljön a maszk, mert nem látja az illető, nem tudja leolvasni a számról, hogy a legszebbeket kívánom neki! 

Három éves tapasztalat után, most már arra a következtetésre jutottam, hogy ha a közúti forgalomban biciklisként az első évet megúszod, akkor az esélyeid az életbenmaradásra  folyamatosan nőnek, mert már kezdesz ráérezni a többi (autós) szereplő szándékaira, teljesen mindegy, hogy előtted vannak-e vagy a hátad mögött. A párom, aki autóval közlekedik, nem mer bicajjal elindulni Vásárhelyen, csak mellékutakon szokott néha elkísérni görivel.

Mesélte egy ismerősöm, hogy Svájcban már nagyon régóta tanítják az autósoknak hogyan kell kiismerni a többi autós szándékát, ez is a preventív közlekedés része. Csak így lehet igazán elkerülni, megelőzni a balestet, ha ráérzel, hogy a másik mit szándékszik tenni ott melletted, vagy a hátad mögött, vagy az előtted haladó kocsi éppen mikor fog egy hatalmas féket!  

Azért a kutyákkal se könnyű...